Oldalak

2012. november 2., péntek

Az UTE Tornaszakosztályánál jártunk és nem mentünk üres kézzel

Kedden (2012. október 30-án) az UTE Tornacsarnokában jártunk, a Szilágyi úton, ahol az utánpótlás nevelése zajlik Juhász Judit Szakosztályvezető irányításával. Juhász Judittal egy mozgás fesztiválon találkoztunk szeptemberben, ahol kipróbálta az OTO Chili kockahas gépünket. Kedves kolléganőnkkel beszélgettek a szakosztályban fennálló helyzetről, majd a dolog nem állt meg ezen a ponton, mert a Mediwel Kft. tulajdonosai úgy gondolták, akik Ők maguk is versenysportoltak, sokat tehetnek a gyermekek álmainak megvalósításáért, ha támogatják az utánpótlás felkészülését a versenyekre, hogy hasonló eredmények felé menetelhessenek, mint az UTE nagy büszkesége, Berki Krisztián, olimpiai bajnok tornász.

Megérkeztünk, nekifogtunk a gépek összeállításának, a gyerekek kíváncsian figyelték, mi is történik. Elkészültünk, bevittük a gépeket, egy OTO Chili-t és egy OTO FLABéLOS-t a tornacsarnok közepére. Időközben megérkezett Szentgyörgyi Romeo hatszoros sport-aerobik világbajnok, aki maga is tudja, mennyi erőfeszítés, szorgalom, kitartás, lemondás kell egy világelsőség megszerzéséhez és Berki Krisztián, akit ott már nem kell senkinek bemutatni,  mindenki ismeri. A két sportoló könnyen megtalálta a közös hangot.



Judit néni, ahogy ott mindenki nevezi, odahívta a gyerekeket körénk. A Mediwel Kft. ügyvezető igazgatója, Bálint István egy kézfogással kísért jókívánságokkal adta át a gépeket, egy OTO Chili kockahas gépet és egy OTO FLABéLOS Teljes Test Vibrációs edzőgépet Juhász Judit szakosztályvezetőnek bízva abban, hogy ezzel hozzájárulhatnak a felnövekvő generáció céljainak eléréséhez a torna sportban.




Judit néni elmondta, hogy sok pénzbe kerül, hogy a gyerekek versenyezhessenek és nemrég el is vitt néhány gyermeket 3 versenyre, ahol versenyről versenyre jöttek feljebb, mert más közeg vette őket körül, érezték, hogy érdemes dolgozni. Ha nagyon sokat dolgoznak, az iszonyatosan igénybe veszi az izomzatukat, de nem tudja a szakosztály kifizetni, hogy akár egy gyúrásra elvigyék őket. Ezért nagyon örül a gépeknek, mert bár van egy készüléke, amivel próbálja pótolni a hiányzó dolgokat, de ezen új készülékek érkezése nagyon nagy segítség lesz a regenerálódásban, fejlesztésben. Az egyik anyukától már hallott az OTO FLABéLOS gépről, aki fogyni szeretett volna, illetve nem volt ideje eljárni edzőterembe, emellett a lányának egy térdműtét után az izomzatát nagyon jól rendbe hozta.

Judit néni bemutatta Romeot a gyerekeknek, aki elmagyarázta, hogyan kell az OTO Chili kockahas gépet helyesen használni és milyen testrészeket erősíthetnek vele majd a jövőben. A gyerekek lelkesek voltak, többen ki is próbálták.



Krisztián is követte őket, még a terhelhetőségét is letesztelte egy gyönyörűen kivitelezett ülőtartás végrehajtásával a gépen. Ilyet nem minden nap láthatunk:)





Krisztiánnak sajnos mennie kellett, mert már túl volt aznap egy edzésen és várta a következő. Romeo-t is elszólították a mozogni vágyó emberek, aki most személyi edzőként segít mások céljait elérni. Mi maradtunk még és beszélgettünk Judit nénivel a szakosztály helyzetéről, jövőjéről, a gyermekek sporthoz való hozzáállásáról és arról, mit is adhat a sport egy embernek, ami egy életre szól.

Judit néni elmondta, hogy a szakosztály sajnos anyagilag nagyon rossz helyzetben van, akad olyan helyzet, amikor egy családban el kell gondolkodniuk, hogy a villanyszámlát fizeti ki vagy beküldenek 300 Ft-ot a gyerekkel, pedig tehetséges. Amikor elérik a kamaszkort nagy csábítást jelentenek a barátok a mozi stb, sok inger éri őket. Sok pénzbe kerül, hogy versenyezhessenek és nemrég el is vitt néhány gyermeket 3 versenyre, ahol versenyről versenyre jöttek feljebb, mert más közeg vette őket körül, érezték, hogy érdemes dolgozni. Ha nagyon sokat dolgoznak, az iszonyatosan igénybe veszi az izomzatukat, de nem tudja a szakosztály kifizetni, hogy egy gyúrásra elvigyék őket. Ezért Judit néni nagyon örül a gépeknek, mert bár van egy készüléke, amivel próbálja pótolni a hiányzó dolgokat, de ez nagyon nagy segítség lesz a regenerálódásban, fejlesztésben. Az egyik anyukától már hallott az OTO FLABéLOS gépről, aki fogyni szeretett volna, illetve nem volt ideje eljárni edzőterembe, emellett a lányának egy térdműtét után az izomzatát nagyon jól rendbe hozta.

- Miért gondolta Judit néni, amikor kipróbálta az OTO Chili-t, hogy jó lehet az utánpótlásnak?
- Azért keltette fel a figyelmemet, mert teljesen más testhelyzetben láttam a hasizom erősítést és érdekelt, hogy milyen a hatásmechanizmusa. Minden újdonságot ki kell használni. Ideáig általában a felüléses dolgokat csinálták a gyerekek is és nyilvánvaló, hogy érdekes lehet a számukra is, hogy teljesen másfajta mozgással tudják ugyanazt az izomzatot erősíteni. Mivel egy ilyen készülék van, így ezzel lehet motiválni a gyerekeket, mert ez egy új, nagyon szép dolog, tetszik nekik, akkor nyilván csak azt engedem rá, amelyik nagyon ügyes, amelyik dolgozik érte. Lehet rekordokat állítani, tehát egy olyan jó irányú harcot eredményez a gyerekek között, ami szerintem szolgálja az előrelépést. Kipróbáltam és nagyon, mert nem csupán a hasizmot, hanem a kar feszítésével a vállizmokat és tartást is erősíti.


- Használnak a tornászok egyéb kiegészítő sportot a felkészülésben itt az utánpótlásban?
- Jelenleg van egy kis kondi sarkunk, ahol a legegyszerűbb, legalapvetőbb kisgépek találhatóak meg, amit a tornában a gyerekek többsége mivel még kicsi, óvodás nagycsoportos korútól 11 éves korúig nem használ. A gumiasztalon van egy nemzetközi szinten szereplő 5 fős gárda, akik sokkal magasabb szinten dolgoznak, tehát neki szükségük is van arra, hogy ne csak a saját testsúlyukat, hanem esetleg erősítőgépeket is használjanak. Ezek az új gépek mindenképpen fel fogják pezsdíteni a munkájukat.
Tapasztalatai szerint manapság a gyerekek érdeklődnek a sport iránt, hozzák a gyereket mozogni a szülők?
Az olimpia után volt egy kis fellendülés, én azt érzem, hogy egy kicsi sport felé irányult a figyelem és nagyon sok gyereket hoznak hozzánk, de egy baj van, hogy kevés a szülőkben a kitartás. Most már megengedhette magamnak, hogyha felhív egy szülő: Hogy eljönne a gyerek kipróbálni… -, akkor mondtam, hogy csak kipróbálásról van szó, akkor el se hozza a gyereket. Vagy eldönti az anyuka, hogy elkezdem sportra hordani a gyereket és adok egy bizonyos időt arra, hogy a gyerek megismerje azt, amivel foglalkozik. Mert az, hogy ide bejön egy kis 3 éves gyerek és „kipróbálja” – mit próbál ki? El se lát a terem egyik végéből a másikba. Hiányolom a rendszerességet és hogy a szülők nem tudják, melyik sportágat, melyik időben kell elkezdeni. Van a 3 alap sportág, az úszás, a torna és az atlétika. Nyilvánvaló, hogy úszással érdemes a legkorábban kezdeni, aztán szerintem mindenkinek tornáznia kellene és utána mehet a többi sportágra, mert ez maximálisan előkészíti őket. Van igénye a sportra.

- Említette, hogy az olimpiának szerepe volt abban, hogy kedvet csinált a sporthoz. Mit gondol a Krisztiánnak is volt szerepe ebben, mint tornász vagy általában az olimpiai, mint a sportról szóló esemény hatása ez?
- A 3 és 3 és fél éves gyerekek szülei tornáztatni szeretnék a gyereket, ugratni, mászatni, egyéb. Az 5-7 éveseknél már megjelenik az, hogy mert látta a tv-ben a Berki Krisztiánt, vagy olvasott róla, hogy Ő az UTE versenyzője. Ennek mindenképpen van szerepe és a Krisztiánnak a személyisége is olyan, hogy annyira közvetlen és közeledik a gyerekek és az emberek felé, hogy szimpatikussá válik az emberek számára és ebben van egy kis csalogató is, hogy a honlapunkon is Ő jelenik meg.

- Milyen kapcsolatban van a Krisztiánnal?
- Szakosztályvezetőként vagyok kapcsolatban vele.  Krisztián a KSI-ben kezdett tornázni és Kovács István, a jelenlegi edzője 8-9 évesen kezdett el vele foglalkozni. Engem 2006-ban kerestek meg, hogy egyrészt a KSI-ből kiöregedett, másrészt a KSI nem tudott olyan anyagi feltételeket biztosítani, ami a nyugodt felkészüléséhez szükséges volt és én akkor már kb. 12 éve vezettem a szakosztályt, így az egyesület vezetésével megbeszéltük, hogy a jövő érdekében befogadjuk őket és azóta megkapott minden lehetőséget, de ezt meg is hálálta az eredményeivel. Példa lehet a gyermekek számára, több lehetőséget kellene biztosítani, hogy többet találkozzon a gyerekekkel és gyakorlati tanácsokkal lássa el őket, mert az egy nagy dolog, hogy egy olimpiai bajnokkal találkozhatnak és amit mond, annak van súlya. Boldog és büszke is vagyok, hogy a szakosztályunk tagja.

- Az utánpótlásban vannak most hasonló reménységek?
- Legközelebb a gumiasztalosok állnak ahhoz, hogy 4 év múlva az olimpiai kvalifikációért harca szálljanak, ha megmaradnak, mert sajnos sokan abbahagyják, nem várják meg, hogy kihozzák magukból a maximumot, különböző okok miatt. A kicsik közül pedig úgy gondolom, hogy a fiúknál és a lányoknál is sikerült egy olyan társaságot kialakítani, ahol 6-8 kiemelkedő képességű gyerek van, akikre a későbbiek során lehet építeni, de ők még csak nagyon az elején tartanak. Ha tudjuk nekik biztosítani azokat a feltételeket, amik egy szint továbblépéséhez szükségesek, akkor lehet, hogy eredményesek lesznek. De a 15 éves kor nagy vízválasztó, mert olyan sok impulzus éri őket, hogy  a társaik és környezetük körében azt mondják ismerik a Berki Krisztiánt meg a Gyúrta Danit, de nem emelik ki, mennyit kínlódtak és hány mozit mondtak le, hányszor nem ment el diszkóba és hányszor nem a saját korosztályának megfelelő tevékenységgel múlatta az időt. Ugyanakkor sokat kapnak cserébe, a versenyen való szereplést, bejárják a fél világot. Én sem kerültem volna el ennyi helyre, ha nincsenek olyan kiváló tanítványaink, mint Ónodi Gabi. Nem beszélve arról, hogy olyan emberi élményeket kap az ember a tanítványai által, olyan kapcsolat van, amire örök életében emlékezni fog és nem maradnak le semmiről, mert amikor befejezi a sportolást 19-24 évesen még mindig ott van előtte az élet. A sport meg egy olyan kitartásra és fegyelmezettségre szoktat, amivel jobban be tudnak illeszkedni az életbe. Számukra teljesen természetes az, hogy valamit pontosan kell csinálni, meg kell csinálni a kiadott feladatot, nem lehet abból elvenni. Olyan sok pszichikai pluszt ad a sport, különösen a torna sport, biztos vagyok abban, hogy a torna sportnak van egy olyan különös helyzete a sportok között, itt tényleg az van, amiért te megdolgoztál, azt fogod tudni megcsinálni, amiért megharcoltál, azt fogod tudni bemutatni, a siker az pedig egy olyan örömmel tölt el, hogy legyőzted saját magadat a mechanikai törvényszerűségeket. Csak a fiatalok ez ilyenkor még nem látják ezt.


- Mi hiányzik a gyerekekből? Vagy több az impulzus, mint régen?
- A szülők már az elején elrontják a gyerekeket. Fontos, hogyha a gyerek el akar érni egy játékot, akkor küzdjön meg érte, nem kell mindent megcsinálni helyette, természetesen megmutatom neki az utat, hogy hogyan mehet oda, de nem cinálom meg helyette. Foglalkozom baba-mama tornával, ahol  találkozom 10 hónapos gyerektől 2,5 éves korú gyerekekig. Látom, hogy anya felveszi, odateszi, semmiért nem kell megküzdenie a gyereknek és ez válik számára természetessé. Aztán jönnek a probléma az óvodában, megküzdeni egymással egy játékért és a szülők beleszólnak, nem várják meg, hogy a gyerek szerezzen egy tapasztalatot. Akár szerezzen egy kudarc élményt, akár szerezzen egy siker élményt. A 3 éveseknél látszik a legjobban, 2 mondat hangzik el a szájukból: nem tudom, segítsél. Honnan tudod, hogy nem tudod? Meg sem próbáltad.

- A szakosztály kap bárhonnan, bármilyen támogatást?
- Önellátók vagyunk. Az egyesülettől kapunk támogatást, de azt a Krisztiánra és az edzőjére fordítjuk. Abból tartjuk fent magunkat, amilyen csoportokat szervezünk, amennyi gyerekkel foglalkozunk. Ez nem igazán tervezhető. A nyári időszak teljes mértékben kiesik. Nyári táborokat szoktunk szervezni, amivel ezeket a bevételeket tudjuk pótolni. Viszont azt nem tudhatjuk, hogy az adott évben milyen lesz a fizetőképes kereslet. Az ember egész évben stresszben van.

- Mire lenne a legnagyobb szüksége a szakosztálynak?
- Az edzői státusz nyugodt körülményeinek a biztosítására. Nehéz azt elviselni, hogy augusztusban attól félek, hogy hányan jönnek vissza szeptemberben és hogyan sikerül az új beiskolázás. Januárban azt tapasztaljuk, hogy az egy negyede nem jön vissza annak, aki járt decemberben, mert a szülő azt monda az én gyerekem volt a legügyetlenebb, de az t nem látja, hogy valakinek a gyereke szeptemberben, az öv csak november közepén jött, persze hogy ne tudja ugyanúgy megcsinálni. Aztán feltöltődik, majd májusban azon izgulok, hogy lesznek-e elegen a nyári táborokban. Így nem tudsz olyan módon edzőt foglalkoztatni, hogy tudod, hogy ma és holnap is van munkád. Annyi edzővel tudok dolgozni, hogy ha esik, ha fúj, akkor is ki tudom fizetni a bérét.
Ez a legnagyobb probléma. A gyerekek maguk nem tudnak küzdeni, mert nincsenek rákényszerítve arra, hogy önmaguk küzdjenek, ebből kifolyólag a szülők azt várják el, hogyha valaki 15 gyerekkel foglalkozik egyszerre, akkor kevés idő jut az ő gyerekére. Korábban léteztek olyan iskolák is, ahol elsőtől negyedik osztályig együtt tanítottak. Az elsős gyereknek kiadták a feladatot és vagy megtanulta, vagy nem, senki nem állt ott mellette. A szülők azt várják el, hogy 5-6 gyerekkel foglalkozzon egy edző. Ezt sajnos anyagilag nem engedheti meg magának a szakosztály.


Judit néni úgy gondolja, hogy ha az ember látja az út végén a célt, ha van célja, akkor mindent annak érdekében rendel alá. Csak amikor az ember eléri a célját, mint annak idején ők az Ónodi Gabikával megszerezték az olimpiai kvótát és végül nem őt vitték ki az olimpiára, hanem egy másik kislányt, akkor az emberben összeomlik egy világ. Nagyon büszke a férjével együtt arra, hogy mégis tudtak a lánynak célt adni, kerestek egy ösztöndíjat Amerikában, ott él ma is. Azt mondta, hogy sosem bánta meg, hogy tornázott és nem jutott ki az olimpiára, ez is erősítette őt, hogy igenis kell tudni küzdeni és kell tudni megharcolni dolgokért.
Elmesélt Judit néni egy számomra is megható történetet, ami mutatja, hogy mit adhat a sport és amit átélhetünk általa, azt senki nem veheti el tőlünk. 15 évesen Szentpétervárott vettek részt az Európa bajnokságon első éves felnőttként. Ónodi Gabi bekerült a szerenkénti döntőbe, illetve bekerült az egyéni összetett versenybe is. Judit néninek előtte volt egy komoly műtéte és rettenetesen elfáradt és fizikailag nagy teher volt, hogy bekerült az egyéni összetettbe a Gabi és még utána volt a szerenkénti döntő másnap. Van egy kép a tornacsarnokban. Az utolsó szer a lóugrás volt és nagyon utált a kislány ugrani, előtte a 7. helyen állt. 15 éves fejével megkérdezte: „Jutka néni, ha nagyon jót ugrok, akkor felkerülök, előrébb is léphetek a 6. helyre?” Judit néni ezt válaszolta:”Gabika, ha életed legjobbját ugrod, akkor is hátrébb leszel”. Végül a 12. helyen fejezte be a versenyt, azóta sincs ilyen összetett eredmény az Európa bajnokságok versenyein. Judit néni a verseny végén akkor összerogyott a székre és a feszültségtől, a fáradtságtól elkezdtek folyni a könnyei. A lány odament és megkérdezte: „Miért tetszik sírni?”, - „Örömömbe sírok, végeztünk”. A lány átölelte és azt az ölelést, amit akkor kaptak egymástól, ezt az életben nem lehet elfelejteni(Judit néni szeme könnybe lábadt miközben erről beszélt). Azt mondta, egy olimpiát el lehet venni, ezt soha nem lehet elvenni. Nemrég beszéltek Skype-on és szóba került ez és az ember látja a másik arcát a világhálón és amikor azt látja, hogy a 30 éves tanítványának a szeméből ugyanígy kicsordulnak a könnyek... – ez az amit a sport tud adni, ez sokkal több, mint, amit gondolunk.
Az a cél, hogy gyerekek átéljenek hasonlókat, legyenek céljaik és akarjanak küzdeni érte.


Köszönöm Judit néninek a beszélgetést, azt hiszem nekem is sokat adott, személyében egy nagyon különleges embert ismerhettem meg!

Bízunk benne, hogy a gyermekek fejlődéséhez, jó eredményeihez reményeink szerint némileg mi is hozzájárulhatunk. A sikerük így egy kicsit a mi sikerünk is lesz.

A Mediwel, az OTO Chili és az OTO FLABéLOS készülékek forgalmazója a jövőben is tervezi az UTE Torna Szakosztályát, valamint az utánpótlás nevelést támogatni. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése